2012. július 7., szombat

Kézzel, szívvel

Általános iskolás koromban nagyon sokszor láttam, hogy "dagasztja és kellteti" anyu a kenyeret. Sajnos olyan idöszakot is megéltem amit nem kivánok senkinek, a háborút. Amikor is Szerbiát , Vajdaságot lebombázták.  :(( 
Én ott voltam, a házunk fellett repkedtek a rakéták és a szomszéd faluban csapodtak be Gombosra ahol a nagyszüleim vannak. A vasúti hidat semmisitették meg a két határ között.A Horvát határtól 14 km-re laktam a szüleim még mindig...Húú, nem is szeretek róla beszélni. 
A kenyérre visszatérve, anya minden reggel hajnalban felkellt, elkészitette az élesztöt, a lisztet, begyurta, dagasztotta.... Amikor felébredtünk az öcsémmel már a friss kenyér illatozott az asztalon.
És most én is nekiálltam . Az elsö nem igazán nyerte el a tetszésem, kicsi, kemény, iztelen. De amit tegnap készitettem az még a pékek is megirigyelhetnék :)). Finom , szeretem!

1 megjegyzés:

  1. Jaj, énis nagyon szerettem a házi kenyeret.
    Nálunk csak szirénáztak hálisten. semmi komoly nem történt.

    VálaszTörlés